2014.06.23 Patak tábor 1
Megérkezésünk és elhelyezkedésünk pillanatai beindították a lelki ráhangolódás motorjait is. Mivel nem várt bennünket tárt kapu, jól jött a tábor mottója: „Bevállalod?” Eleinte azt gondoltuk, hogy talán nem vállal be senki minket….de a szívélyes fogadtatás minden kétségünket eloszlatta. Tábori pólóink osztatlan sikert arattak a „beöltöztetéskor”.Azonnal megörökítettük a csoportokat melyeket Pici atya igen bölcsen állított össze. Még az első nap birtokba vehettük a plébánia udvarából nyíló kissé göröngyös belső udvart és itt játszottuk le a rendhagyónak mondható akadályversenyünket. A rózsákra, melyen a vendégfogadó Plébános atya kedvencei voltak, különösen kellett vigyáznunk. Ez a kis udvar lett a későbbiekben színtere minden „terepgyakorlatnak”. Az „-adj király katonát” játékot is itt játszottuk! Próbálkoztunk a keresztény szelídség nevében módosítani a játék szövegén : „adj Mihály angyalkát!”, de a harci szellemet nem lehetett elfojtani.